Te úttalan utak bolygó Odüsszeusza,

Ki a közlekedés leselkedő veszélyitől

Mit sem tartva végzed kötelességed,

És útjukon segíted a vidék örök vándorait.

Ki őszes, kopaszodó fejedet éppoly büszkén tartod,

Mint egykoron lobogó bundesliga séród fürtjeit,

Melybe bele-bele csapott a menetszél, ami befújt

Öreg Ikarusod ablakrései között,

És melyen oly hetykén állt fémkeretes napszemüveged

Amit még mindig önhitten hordasz, dacolva a divat

Újabb s újabb hóbortjaival.

Te, aki nem hagyod magad behálózni az olyan kispolgári

Konvenciók által, mint a köszönés,

Hisz te Buszsofőr vagy, küldetésed nem az illem, hanem az út.

Méltóságteljesen ülsz légrugós székedben, mint Zeusz,

Az istenek ura ülhet az Olymposz tetején,

Lenézve a világra és a benne élőkre.

Műbőr trónusodból csak osztod a menetjegyet rendületlenül

Ránézésre megállapítva a kort, kedvezményre való jogosultságot.

Ha! Neked ehhez nem kell okmány,

Buszsofőr vagy, megérzed az emberben a diákot, nyugdíjast,

Köztisztviselőt.

Neked nem kell kimondanod jegy árát sem,

Megteszi helyetted a gép, mely arra született, hogy szolgáljon.

Nem kell közölnöd a hiányzó összeget,

Vagy a visszajáró mértékét sem.

Nem társalkodónő vagy, Buszsofőr.

Isteni privilégiumaid által a közlekedési lámpa néha

Akkor is zöld neked, ha másnak már piros.

Hisz te a közlekedés vagy maga!

A nép büszke szolgája, vezérevezőse.

Csak rovod a kilométereket, egyiket a másik után,

A pontosság és megbízhatóság suhanó szobraként.

A menetrend szent neked, mint a tízparancsolat,

Minden egyes másodpercét megtartod, mint atyádnak adott szavad.

Nem érdekel téged, hogy az első vagy hátsó ajtón száll le

Az utazóközönség birkanyájként vonuló hada.

Mit számít ez!

Csak egy fontos, a Közlekedés maga.

Átéltél te már oly’ sokat,

Kiesett a vidi, megszűnt a Sláger,

De mindig lett új csapat és új reggeli műsor.

Melyen te nem nevetsz,

Mosoly nem ül ki arcodra,

Ez is csak eszköz, küldetésed eszköze.

Mert te már tudod, csak ez számít,

Csak ez számít igazán.

Ó, Te Hermész követe, földi helytartója,

 mondd hát meg nekem

Mi a búbánatos l*f*szér’ nem tudtál felébreszteni,

Mikor Mórra értünk?