Úgy látszik sok B betűs afroamerikai NHL-es jégkorongozó van. Az amerikai-magyar sportolók vonatkozásában ma a sakk területére úszunk át, Tibis képzavarral.

A hokisok:

Kevésbé jelentős pályafutást tudhat magának Shawn Belle. Ő az előzőleg posztolt Aliunál is kevesebbet szerepel a rosteren, idén is csak 2 meccse van a Canadiens színeiben, a többi idei meccsét a másodosztálynak számító AHL-es Hamilton Bulldogsban töltötte.

Nála sokkal gazdagabb pályafutást teljesített Fred Braithwaite. Ő azon kevés afro-amerikai jégkorongozók közé tartozik, aki kapusként kereste a kenyerét. Állandó helyet neki sem sikerült szereznie egy csapatban sem, általában cserekapusként alkalmazták. 

Braithwaite-énél is sikeresebb és eredményesebb pályafutással rendelkezik Donald Brashear. Az amerikai játékos többszörös válogatott, több mint 1000 mérkőzést játszott az NHL-ben 1993 és 2010 között. Idén már NHL-es szerződést nem kapott, de az egyik első fekete NHL-es hokis, aki meghatározó érdemeket szerzett a sportág népszerűsítésben a fekete lakosság körében. (Többek között azzal is, hogy a liga egyik legnagyobb bunyósa volt.) Még saját honlapja is van.

A legvégére hagytam az aktuális csillagot. Ő nem más, mint Dustin Byfuglien. (Ejteni Báflinnek, vagy Báfálinnek kell, ne tévesszen meg senkit az a Sport1-es figura, aki nem a Spiller, nem a Máté Pali, és nem is a kis Gyulai, hanem valami negyedik, aki konzekvensen Bifungliennek ejti. Bár kétségkívül jól hangzik.) Szóval Dustin tavaly megnyerte a Stanley-t, úgy, hogy ő volt a Blackhawks hőse a döntőben 3. soros játékosként. Az év elején még balszélsőként szerepelt az indiánoknál a srác, de az idény végére a bekksorban találta magát, ahonnan előrekorizva számolatlanul vágta a gólokat a rájátszásban. Aztán vége lett a szezonnak, majd lassan a nagy örömnek is, mert Byfuglien bejelentette, hogy márpedig ő volt a legjobb az egész playoff során a Chicagoban, úgyhogy „Show me the money!”. Erre a ’Hawks az ilyenkor szokásos módszert követve elpasszolta Atlantába a Trashersnek, akik nem csak nevükben voltak szarok. És láss csodát. A sztenderd ligautolsó Kukások rájátszás helyet érő 8. helyen tanyáznak a keleti főcsoportban hősünk vezetésével. Még a végén tényleg Byfugliennek lesz igaza, és tényleg csak miatta nyert Stanley-t a Chicago? Meglátjuk.

Mai magyarom Benkő Pál. Róla van magyar wikicikk, úgyhogy megspóroltam a mai írást.