Az úgy volt, hogy dr. KÁ küldött karácsonykor sütit + receptet. Amit nem használtam fel, pedig a süti állatmód finom volt. De majd ma megsütöm, szóltam, és lőn...

Odaégettem az amúgy csak enyhén megpirítani kívánt mandulát.

Rossz tálba tettem a cukrot.

Felolvasztottam a margarint, ami úgy túlolvadt a mikróban, hogy utána vissza kellett fagyasztani.

A csokiaprítás miatt az egész konyha csokiforgácsban úszott - fel kellett mosni.

A forró mandulát a csokira öntöttem, és összeolvadt-ragadt massza lett belőlük.

Nem volt itthon sütőpapír.

Nem vettem komolyan a recept azon kitételét, hogy egymástól jó távol tegyük a tepsibe a kis tésztahalmokat - minden összesült, és óriáskekszek lettek a kis halmaimból, amik ezek szerint nem voltak elég kicsik.

A nyomorult fél adag tészta nem fért bele egy tepsibe - még több idő a sütésre.

... és mindezek után ronda sütiket kellett szétdarabolnom, amik azonban ISTENI FINOMAK LETTEK!

God loves me! :D

PS: A konyha egy csatatér volt a művelet után, de az eredmény a lényeg, nem? :)

Köszönjük a receptet Ádámnak és a dánoknak!