Újra felmentem a padlásra és folytattam a régi kazettáim átkutatását. Na és mit találtam?

Republic.

Két albumot, egészen pontosan az Indul a mandula!!!-t és a Hoppá, hoppá!-t. Az előbbit majdnem mindenki ismeri, legalábbis remélem. Neked könnyű lehet, Repül a bálna, A madárjós vakáción című nóták nem szorulnak bemutatásra.

Viszont számomra sokkal kedvesebb album a Hoppá,hoppá! Majdnem minden számát kívülről nyomattuk az öcsivel. Óriási album, régen minden jobb volt. Magyar szinten teljesen jó album. Volt rajta bulinóta, szerelmes dal, és persze politikai/társadalmi jellegű nóta is. Utóbbiak természetesen kritikai éllel. A szövegeiknek átvitt értelme van, de annyira egyszerű az utalás, hogy mindenki megérti. Manapság persze egy ilyen albummal nem mennének semmire, mert nem pop, nem heavy, nem alter, csak jó. Nem tudnák kivel szembe helyezni az albumot, nem is hallgatná senki. Ráadásul a szövegben lévő utalások vagy nyíltak, vagy könnyen megfejthetőek, ami szintén nem dívik manapság. (Próbálj megy egy Lovasi, vagy Quimby Tibi szövegből értelmet kihámozni.) A számokat pár számonként egy versrészlet szakítja meg, szintén egyértelmű utalásokkal. Dehát a rendszervál /tás/tozás/toztatás ilyen volt.   

Párat kiemelve:

Nagy bulis nóta volt a Jó reggelt kívánok!, vagy a Sírás lesz a vége,  a Minden éjjel ugyanaz?

Szerelmes nóta a Hazudj még nekem, a Még kedvesem, még, és ugye ami ezen az albumon a top volt, a Szeretni valakit valamiért.

Végül pedig az én nótáim:

Húzd barom, húzd. Akinek inge, nyugodtan vegye magára. (Pl.: én)

A maci a krémes is, nagy kedvenc, de inkább maradjunk a barmoknál:

Persze a legvégén szerepeltetem a legeslegeselegeslegeslenagyobb nótát, hatalmas kedvencem, ajánlom mindenkiknek; Megyek a sorban: Zeneileg is nagyon ottvan, meghát a szövege is folyamatosan aktuális.