Az emberek sokféleképp közelítik meg ezt az ünnepet, talán az egyik legellentmondásosabb ünnep. A Valentin naphoz fűződő viszony tekintetében tipikusan kivehető egy pár embercsoport. Értelemszerűen vannak, akik tartják és ünneplik, vannak olyanok, akik részére totál közömbös és vannak, akik gyűlölik. (Most ezzel gecinagyot mondtam, mindennel kapcsolatosan kb. ezek a magatartássémák lehetnek.)

A Valentin nap fogyasztókkal majd a napján foglalkozom, előre csak annyit, hogy ilyenkor bármit el lehet adni az embernek. Tudom.

A másik csoport érdekesebbek. Ők tagadják és utálják, mert egyrészt vagy Fújmocskoskapitalistafaszságcsakazérthogylehuzkodjákszegénymagyarszerelmespolgárokat, vagy mert "engem mindenki gyűlöl, én sem szeretek senkit, ezért utálom a világot és az egész emberiségnek pusztulnia kell, lehetőleg máglyán fejjel lefele keresztre feszítve." Tuti ismertek ilyet is.

Első részben (ma és holnap) az ő Valentinzenéikre megyek rá. Kezdetnek egy szép szerelmes vers:

Roses are gay,

violets are gayer,

fuck this poem and listen to...

(Figyelem! Cicás klipp!)

Slayer - Bloodline