Nőnapon az ember kicsit lelassít,
Csokorba köti a szívnek szavait.
A teremtésnek van-e nála
Izgalmasabb, szebb csodája?
Szól-e máshoz annyi dal és óda,
Embernek emlékezete óta?
Hogy körülöttük forog a világ,
Ősidők óta nem lehet vitás!
Ők az Isten földi helytartói,
Erősnek hit; gyöngék megrontói.
Kegyeikért birodalmak haltak,
Testvérek egymás húsába martak.
Ők egy szóval békét teremtenek,
Mosolyukkal, mennybe felemelnek!
Könnyeikkel követ olvasztanak,
Gyöngéd karjaikkal oltalmaznak!
Áldott öleiknek mézédes gyönyöre,
Záloga jövőnknek; az élet bölcsője.
Kísérje mindig hódolat őket,
Az Isteni ajándékot, a Nőket!

Kiss Dody József