Pénteken közgazdászok tartottak nekünk előadást. Ezt nem nagyon kommentálnám, mindenki képzelje el. 

Majd Lajosbá rátett 2 és félóra váltójogot. Frankó. Vége. Körtelefon, részsikerek, vacsora, majd Kicsi. Kitaláltuk, hogy szombaton reggeli Kecccst kihagyjuk, majd csak második óróra megyünk be, úgyhogy Est. Persze ott köteleztek, sőt fizikailag kényszerítettek, hogy igyunk meg fejenként 4 mojitot. Soha életemben nem ittam olyan finom mojitot, mint amit az Ulpi fizetett és soha nem esett olyan jól a buzimarbi, mint amit az Ulpi adott. Bár mondjuk mindenki olyan fáradt volt, hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. A zene legalább olasz volt. Hazafele megismert valami csaj, rámköszönt, hogy "Helló, Ákos!", de így  ránézésre nem olyan volt, akiért érdemes lett volna Ákosnak lenni. Szombaton felkeltünk, becsúsztunk az előadásra. A terem ajtaja nyitva, látjuk tanárnő már benn ül. Zsír. Bemegyünk leghátra a legsarokba (ilyen szó van, csak a nem kedvesutcaiak miatt mondom) leülünk.  Egyszercsak a tanárnő feláll, megköszöni a figyelmet, és elköszön. Odafordulunk az előttünk ülő kolleginához: "Szia, ne haragudj! Nem most kezdődik a cégeljárás?" "Nem, cseréltek, most Kecskés professzor fog előadást tartani az uniós jogról."

"-Köszi."

Akkor most váltsunk 3rd personra: Ülsz egy előadáson. Vége, már csak tanárnő adminisztrál. Az ajtóban megjelenik két gyerek, kezükben automatás kávé, látszik rajtuk, gecire másnaposak. Leülnek leghátulra, majd amikor a tanárnő feláll és kimegy, lebassza őket a víz, és eszevesztetten elkezdenek érdeklődni, hogy miért megy ki a tanárnő, ugye nincs vége a cégeljárásnak, és ki lesz a következő előadó. Majd miután megtudják a szerencsétlenek a többiek számára teljesen nyilvánvaló tényt, hogy a professzor úr fog előadást tartani az uniós magánjogi bíráskodásról, felkapják a kabátot, írószereket és a kávéjukat kezükben távoznak. Kiröhögjük őket.

Vissza 1st personaba. Miután kiröhögött minket az évfolyam, azon gondolkoztunk, hogy ez mekkora kibaszás már, hogy cserélnek órát és nem értesítik az ember?!? Ők azt gondolják, hogy mindenki mindenre bejár? Isten ellenünk.

Majd eszünkbe jut, hogy baszki, beültünk a legsarokba, és ha pont bejön az öreg, mielőtt még kiment volna az előző előadó, még menekülni se tudtunk volna!!!! Végig kellett volna hallgatni a zónapörköltet és a kisfröccsöt?!?! Isten velünk.

Túléltük, hazajöttünk.

A hétvége nótája minden értelemben, többek közt ment az estben is:

Painful to me, pierce right through me,
Can't you understand, oh my little girl.

All I ever wanted, all I ever needed is here in my arms.
Words are very unnecessary they can only do harm.

Depeche Mode Enjoy The Silence 2004