Tegnap. Pesti képzés a 4 órás alvás, 5:12-es (Igen, amikor még sport sincs!) ícé és a Magyar Álomvasutak minden örömével.

Indulás előtti néhány perc. Előttem egy Polyák, mögöttem a vonat vége. Készülődnék hozzá egy kis zenehallgatással egybekötött visszaalváshoz, amikor is egy btks-füves hippi hozzám lépett, megfogta a vállamat (hozzámért egy hippi, ÉRTED!?!?!?) és a következőket mondta:

„Ne aggódj. A megváltás közel.” És leszállt a vonatról.

Azóta nem aggódom. A btksok kiválasztottak, beléphetek majd a mennyei kommunába.

Ez már tényleg a Nyugat. Azt hittem ilyen csak Pesten van. De nem.

Pécset is elérte a liberál-globalizáció.