Próbálom magam zenében, filmekben és még könyvekben is utolérni a héten. A múlt héten a gunson ért a második benyomás a Sonata Arctica nevű együttesről. (itt az első) Én totálsimán elkönyveltem őket pusztán név után szimfonikus skandimetálnak. Aztán a héten hallgattam tőlük albumot, finnek hét nagylemezzel, de nem szimfó. Inkább folk. Szó se róla, nem olyan jelentős a válaszvonal, de meg lehet érezni a a különbséget egy Hunting high and low, vagy egy Beauty and the beast szimfó vonulat vagy egy vodkás folkirány között. Szeretem mindkettőt, de valahogy ez a folk irány közelebb áll hozzám, akár vehetjük példának az új kedvenc ír folkpunkot vagy folkrockot.