Képzelt párbeszéd egy átlagos hétköznapról:

-        Szia!

-        Szia! Mi ez a gyors szia? Be sem nézel? Csak az ajtóból egy szia?

-        Nem, csak sok a dolgom.

-        Hú, ezt elég komolyan mondtad. Mi az a sok meló?

-        Igazából semmi extra, csak összejött egy kicsit a heti anyag.

-        Akkor jó. Az csak munka. Amiatt ne legyél lehangolt. Az mindig fos. Más baj nincs?

-        Nincs.

-        Látod, már beszéltünk is két mondatot. Na gyere be, ne állj ott az iroda ajtajában. (…) Jézusom! Hogy nézel ki? Mi ez a folt a szemed alatt?

-        Semmi.

-        Semmi, semmi! Persze… Hagyjál már ezzel a hülyeséggel. Komolyan. Bocs a megfogalmazásért, de akkor is. Ha valakinek kék a szeme alatt, az nem semmi.

-        Tényleg semmi.

-        Nagyon érdekes. Csak úgy bekékül a szemed. Megütött, mi?

-        Nem! Dehogyis!

-        Akkor meséld el, légy szíves, hogy mégis mi történt!

-        Elestem.

-        Jó, én ezt elhiszem. És csak fejed ütötted meg? Kezed, könyököd nem horzsoltad le?

-        Azt nem.

-        Mikor hagyod ott ezt az állatot?

-        Tényleg nem ő volt. Elestem…

-        Jó, akkor megfutottuk a kötelező kört. Szóval mikor hagyod ott?

-        Nem tudom.

-        Mit nem tudsz ezen?

-        Semmit.

-        Én nem vagyok nő, de a helyedben már rég otthagytam volna.

-        Nem tudom.

-        Szereted?

-        Már rég nem. Viccelsz?

-        Együtt laktok?

-        Nem. A szüleim nem is engedik a közelembe.

-        Ez mondjuk teljesen érthető, jól teszik. Szóval mikor lépsz?

-        Nem tudom.

-        De ugye azt érzed, hogy kellene valamit tenned? Van egy hatalmas mokka szemed alatt!

-        Nem tudom. Múlt szombaton is bebaszott és ott üvöltözött a lakás akatt. Az egész tömb felébredt rá. Anyu ki is akarta hívni a rendőröket.

-        És mért nem tette?

-        Nem engedtem neki.

-        És ugyan miért?

-        Hát mert úgysem csinálnának vele semmit. Inkább lementem és csitítottam. A telefonját meg összetörte valahol út közben, segítettem neki megkeresni.

-        Hajnalban?

-        Hajnalban.

-        És miért???

-        Nem tudom.

-        Várj. Összegzem az eddig elhangzottakat. Nem szereted. Nem éltek együtt. Nem függsz tőle semmilyen szinten. A szüleid eltiltották tőled, megjegyzem, teljesen jogosan. Egyszer már lelökött a bicikliről. Most meg levert egyet. Alkalmi munkákból él, és rajtad élősködik. Ez így igaz?

-        Nagyjából.

-        Akkor miért nem hagyod ott?

-        Nem tudom. Nem tudok mit tenni.

-        Félsz tőle?

-        Kicsit.

-        Ismered a bandát, nem? Hisz nagyrészt osztálytárs voltál. Akinek meg nem, annak évfolyamtársa. Ha otthagyod, bárkit hívhatsz, ha félsz. Mielőtt a közeledbe menne, öten verik szájba.

-        De ez nem megoldás.

-        Valóban nem. Csak megnyugtatásból mondtam. De az sem megoldás, hogy téged ver. Micsoda patkány üt meg nőt??? Szóval nem hagyod ott, mert megüt, ha elhagyod. Nem érzel némi ellentmondást? Hisz amíg vele vagy, akkor is megüt! Nem akarsz lelépni? Nem akarsz valamit tenni?

-        Nem tudom.