Akárhányszor mondták ki tegnap a Quimby nevét, mindig a klasszikus Atkinson- Cleese sketch jutott eszembe. Zárójel bezárva.

Szóval kezdésnek elverte a jég a fesztivált. Ez már pár embert eltántorított a színpadtól. Aztán jöttek a fruttik, az eső miatt rövidített koncertidővel. Meg kell állapítani, az emberek nem szeretnek májusban ennyire borongós, kicsit depresszív zenét hallgatni. Emiatt aztán mindenki elment sörözni meg borozni. Aztán amikor már csak kb ötszázan maradtak a színpad előtt, játszott még egy számot a zenekar és leléptek.

Viszont. Ebből tanultak a Tibiék. Mondta a felkonf, hogy sok féle világításuk van, milyen színű legyen a színpad, mindenki kiabálta, hogy legyen vörös. Tibiék meg mondták, hogy nem lesz, mert most pörögni fogunk és aki Most múlik pontosanra jött, az rábaszott. Jó pár nótát újrahangszereltek, volt jó pár új számuk is, aztán pörgetős számokat nyomattak. A hallelujánál megint elvitte a Livius a sót. Óriási, azt nagyon imádom. Aztán a koncert felénél elkezdett énekelni zongorakísérettel a Tibi valami szerelmes nótát, aztán feljött egy menyasszony a színpadra. Ez volt a nászajándéka. :) Tiszta sikítozás volt meg minden, aztán lejátszották nekik az otthontalanság otthonát. Nemtom mennyire szerencsés választás, gondolván az utolsó versszakra. :)

Minőségi koncert volt. Ehhez értenek nagyon.