Még az Enter the ninjat ajánlanám, aztán ennyi elég is volt az afrikaansból (az volt az átütő slágerük). Hogy a Mátét idézzem: Ezt a Yo-Landit úgy felrúgnám, le se esne. Hát kb ennyi az én véleményem is. Hogy mi fogott meg benne? Nem tudom. Nem lesznek kedvenceim, de valamiért megjegyeztem őket. Annyira vannak betegek, mint mondjuk a Manson, de annyira viszont nem jó a zenéjük. Arra gondoltam, talán a zenei alapok miatt emlékezetesek, hisz a zenéjük, az nagyon a kilencvenes évek diszkózenéire hasonlít, ahogy a cincogó női hang is csak ott volt elfogadott (meg max a súlyosan  elmebeteg japán médiatermékekben).