A hétre találtam pár alulértékelt számot. A szempont az volt, hogy az adott együttes sok másik számát sokkal jobban ismerik és szeretik, mint az aktuálisan kirakott számot. Pedig ez a szám zeneileg vagy úgy egyáltalán művészileg vagy komplexitásában sokkal jobban megérdemelné a figyelmet, mint a mainstream nóták. Hétfőre metal, de nem heavy, hanem speed. Ha a Stratot említik, jó esetben eszedbe jut a a Hunting high and low, a Black diamond vagy rossz esetben egy teszkós olvasólámpa. De itt van a Mother Gaia, ami szövegében borzasztóan hippi, viszont tele van klasszikus zenei elemmel, ami pont kellemesen tölti meg a majd' 9 percet. Engem az énekhang zavar kicsit, és néhol a nyelvezet is többször finnglish, de a zene állat.