Akartam írni már az idei hokivébéről, de még nem vitt rá a lélek. Aztán úgy döntöttem, megvárom az első meccset, gyakorlatilag ezen múlik minden.

Annyit érdemes tudni az Divízió 1-es vébé idei csoportjáról (én még a régi nevén hívom, mint a Török Péter a BEK-et, mert megtehetem), hogy pont annyi esélyünk van feljutni, mint kiesni. Egyikre sincs sok esély, de az első meccs mindet meghatároz, Dél-Korea kb. ugyanolyan erős, mint mi. Annyi a difi, hogy míg ők 4 év múlva téli olimpiát rendeznek, és ezért kanadaiakat honosítanak, mi egy fiatal (csak magyar) csapattal állunk neki a világbajnokságnak.

Japppán, Dél-Korea, Ukrajna, Ausztria és Szlovénia van még ebben a hatosban. Gyakorlatilag a feljutás elérhetetlen az osztrákok és a (mivel a Kings beszenvedte magát a rájátszásba, ezért hálisten a Kopitar nélkül felálló) szlovének miatt, de kiesni sem nagyon tudunk, japán nem egy erős brigád.

Szóval pont Dél-Korea az első, olyan, mint a kaparós sorsjegy. Kiderül minden az elején, hogy a kiesés ellen játszunk a bajnokságban, vagy a feljutásért küzdünk teljes erővel.

Himnofóbiám még 4-0-nál sem engedi ezt a posztot kitenni.

Most 5-1. Jöhet az utolsó negyed. Ennek már meg kell lennie. Tavaly ugyan 4-1-ről lett szopol a vége, de nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Hajrá!!!