Imádom a havat. Séta reggel, séta délután, séta az edzésre. Persze csak addig, amíg ropog, amikor latyak lesz, már nem szeretem annyira.

Mehet alatta az NW. Régen, hú, de király volt, de megváltozott az ízlésem.

Akkor a fülemben velük elsétáltam volna Jötünheimig lemészárolni a fagyóriásokat, most viszont vannak benne kimondottan idegesítő részek. Kimondottan. Főleg a vokális részek.

Simán megértem, hogy kibaszták a Tarját. A kornyikáló szűz Mária, Istenem....